Magyarország | Komárom-Esztergom | Nagyigmánd |

Nagyigmánd történelmi múltját foglalta össze jelentkezési anyagában.

Nagyigmánd nevét a német Wigman személynévből kapta. A Nagy - előtag Kisigmándtól különbözteti meg. Okleveles említése: 1233: Wygman, Huigman, 1234: Vigmam, 1236: Vigman, 1257: Wigman, 1270:
Wygman, 1290: Wygmand, 1332: Vigman.


Igmánd az Árpád-korban az egyfalus kisnemesi Vigman - Igmánd - nemzetség tulajdona. 1332-ben
Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. 1400 körül a Zichyek tartottak igényt a falura. A 16. század elején a Hédervári családé. 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapták királyi adományként.
Néhány év múlva a szomszédos Csanak és Csicsó helységekkel együtt a törökök elpusztították.


1643-ban települt be ismét -  református vallású magyarokkal. Ekkor Csáky László birtokaként a gesztesi várhoz tartozott. 1676-ban a Ghyczyek is birtokrészt szereztek. Bél Mátyás a megélhetés nehézségeiről ír: 

„A föld szűkének a következménye, hogy a lakosok kénytelenek Csanag és Csicsó pusztákat is művelni évi bérösszegért".

A falu a 17. század végén a gesztesi uradalommal együtt az Esterházy család birtokába került. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint 214 házban 304 család élt. A népesség 1382 fő volt. 20 nemest, 3
tisztviselőt, 12 polgárt, 111 parasztot, az utóbbi kettő 104 örökösét és 162 zsellért írtak össze. 1848-ban a
lakosság száma 2306, ebből 615 katolikus, 12 ágostai evangélikus, 1632 református és 11 zsidó vallású
volt.


1849. júliusában a császári csapatok elől Komáromba menekült Stetner Ignác református lelkész.
Parókiáját a katonák feldúlták, börtönné alakították. Itt ülésezett Haynau haditörvényszéke, melynek
ítélete nyomán 1849. július 12-én a parókia udvarán kivégezték a tatai születésű Mansbart Antal
csákberényi plébánost és Szikszay János magyaralmási református lelkészt, mert kihirdették
templomukban a debreceni kormány toborzó rendeletét és a Függetlenségi Nyilatkozatot. 1908-ban
emlékoszlopot emeltek tiszteletükre a templom mellett.


1863-ban Schmidthauer Antal komáromi gyógyszerész rátalált a világhírű igmándi keserűvíz első
forrására. Fia, Schmidthauer Lajos tárta fel a forrás ereit. 

A falu lakói a 18. századtól kezdve kitűntek szorgalmukkal a lótenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés terén.
Katolikus és református népiskoláját az egyházak megalakulásakor hozták létre. Az első világháborúban 300-an vettek részt, a hősi halottak száma 96. Első gazdaköre - melynek elődje a helybéli Népkönyvtár Egyesület volt - 1904-ben alakult. Ezt követően aktivitását jelzi az 1926-ban jegyezték be a Levente Egyesületet, melyet 1930-ban a Polgári Lövészegylet, 1932-ben az Ipartestület, 1948-ban a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége helyi csoportja, 1949-ben a Nagyigmánd és Vidéke Vadásztársaság követett.

Népkönyvtárát 1927-ben kapta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól. 1928-tól működik Gazdasági Népháza, s a harmincas évektől ismert a Nagyigmándi Római Katolikus Énekkar is. 

A második világháború harcai 1945. március 26-án értek véget a településeken.
1971. április 15-én Kisigmánd és Csép csatlakozott Nagyigmándhoz, mellyel ettől kezdődően közös
tanácsot alkotott. 1972-ben Nagyigmánd nagyközség lett. 1984-től 1988-ig Komárom vonzáskörzetéhez
tartozott. 1990-ben Kisigmánd és Csép ismét önállósult. Lakossága 1990-ben 3207 fő, területe 5139 hektár volt.


NÉPRAJZ
Földrajzi nevei őrzik a Nagyigmándot körülvevő egykori települések neveit: Csanakpuszta, Csicsó. Utalnak a régi birtokosokra: "Ghyczypuszta, Thalypuszta", Szijj-tagok (Szijj Bálintról elnevezve), Keserű-kutak. Az Ördög-tó és az Ördög-hegy nevéhez helyi monda is fűződik.


A községben gyakori volt az ollóágasos-szelemenes tető. A taréjszelement alul, a faltól egy méterrel
beljebb a keresztgerendákba csapolt, felül a torokgerendával, másnéven kakasülővel megerősített három, néha több ollófa tartotta. Az egymástól 70-100 cm távolságra levő horogfákat az ágasfás-szelemenes tetőhöz hasonlóan rakták fel.


A ház mestergerendájába a szobaajtó felőli oldalra felvésték az építtető nevét és a ház építésének az
évszámát PL: Papoi János Anno 1802. (Bálint Pál háza, Rákóczi u. 7.) A deszka oromfalu házakon előfordult, hogy az oromfalra tették a padlásajtót (Thalypuszta).


KATOLIKUS, REFORMÁTUS EGYHÁZ, ZSIDÓ HITKÖZSÉG
Esterházy József római katolikus plébániát állított fel. Ehhez tartoztak Tárkány, Bábolna, Ács, Kocs
községek fiókegyházai. Anyakönyveit 1724-től vezetik.  A református egyház meglétéről 1670 óta vannak adataink. Anyakönyveit 1728-tól kezdődően őrzik. A reformátusok - az 1748-ban Esterházy József által a katolikusoknak adományozott templomuk helyett új templomot emeltek, amelyet 1848-ban építettek át.
Az egyházközség irattárában régi jegyzőkönyvek, protokollumok, gazdag iratanyag segíti a helytörténeti
kutatást.


A lelkészlak falán emléktábla őrzi az 1849-ben itt kivégzettek emlékét.


A Nagyigmándon élő zsidók az ácsi hitkösséghez tartoztak. Fiókhitközségük 1883-ban alakult meg, ebben az évben készült a Kellner és Bergl család által építtetett imaház is, mely 1901-ben került át a hitközség tulajdonába. A mintegy 80 főnyi zsidóság deportálást túlélt tagjai 1945 után nem tértek vissza a faluba.


MŰEMLÉKEK
A katolikus egyház barokk plébániaháza - melyet többször is átépítettek - Fellner Jakab tervei szerint
készült 1749-ben. Ugyancsak ő tervezte az 1775-76-ban emelt római katolikus templom barokk épületét
is, melynek rokokó mellékoltára és szószéke 18. századi.
Figyelemre méltó a műemlék jellegű, 1820 körül faragott Nepomuki Szent János szobor. Érdekessége,
hogy a szokásostól eltérően Nepomuki Szent János ujjait a szájához emeli.


ÍRÓK, KÖLTŐK
Harsányi Lajos (Nagyigmánd, 1883. szeptember 29. - Győr, 1985. október 3.) író, költő, győri kanonok.
Győri székesegyházi hitszónok a Dunántúli Hírlap felelős szerkesztője. Misztikus belső világát,
istenkereső vívódásait szimbolikus költői képekkel fejezi ki. Sík Sándor mellett a katolikus költészet
legihletettebb művelője. Versei több nyelven is megjelentek.


NEVEZETES SZEMÉLYEK
Kábik J. Géza (Nagyigmánd, 1863. április 15. - ?) plébános, író, lapszerkesztő, plébános.
Pápay József (Nagyigmánd, 1873. július 1. - Debrecen, 1931. június 9.) nyelvész, egyetemi tanár. A
finnugor népek kutatója, az MTA levelező tagja.
Szentkuti Kiss Károly (Pózba, 1841. október 18. - Nagyigmánd, 1928. január 22.) evangélikus lelkész
Nagyigmándon 1888-tól. A Barsi református egyházmegyéről írt tanulmánykötetet. 1892-ben
Komáromban megjelentette "Töredékek Nagy-Igmánd és vidéke múltjából" c. munkája Kéziratos
munkáját. Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzik kiadatlan művét, a Krónikát. (Adalékok
a nagyigmándi református egyházközség törtZIJJéhez).
Szijj Bálint (Nagyigmánd, 1868. február 4. - ?) földműves származású kisgazda politikus. Elnöke is volt a
pártnak. 1927-től örökös felsői tag.
Thaly Ferenc (Jersey szigete, 1862. augusztus 5. - Budapest, 1929. június 19.) politikus, országgyűlési
képviselő.
Thaly Zsigmond fia. Pusztamihályon gazdálkodott. A felsőház alelnökének is megválasztották.

forrás: Nagyigmánd jelentkezési anyaga Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza alapján