Magyarország | Pest vármegye | Páty | Iskola u 16.
A főváros gyümölcsöskertje, amelynek öregiskolája ma is gyerekzsivajtól hangos! És amelynek kertjében hamarosan állhat Petőfi körtefája is!
Iskolánk, a Pátyi Waldorf Iskola a helytörténeti jelentőségű, 1853-ban épült református elemi iskola épületében működik. A helyiek csak ’Öregiskolának’ hívják. Kéményén valaha gólya fészkelt, udvarán pedig egy csodás gesztenyefa állt. Szabó Andrásné Peregovics Vilma,– az Öregiskola egykori tanítónője - így emlékszik vissza rá:
„Tüneményes fa volt… Amikor ki kellett vágni; megkönyörögtem az igazgatót, hogy legalább egy méter magasan maradjon meg a tőke. Így is lett. És én mindig virágokat tettem rá.”
Később, az iskola átépítésekor ez a tönk is megsemmisült.
Nem messze a régi gesztenyefa helyétől, a mostani udvar közepére egy diómagoncot ültettünk. Most ő hallgatja a gyerekek vidám kinti játékát, nézi a János napi tűzugrás ünnepünket és évente figyeli az új elsősöket, ahogyan átlépnek a virágkapun az évnyitó alkalmával. Egyszer majd olyan hűs árnyékot ád, mint elődje...
A Waldorf iskolák sajátossága, hogy minden felsős évfolyam órarendjében szerepel a kertművelés tantárgy. Így a gyerekek elsajátítják a biodinamikus gazdálkodás alapjait. Két kezükkel dolgoznak, ásnak, komposztálnak, ültetnek, munkálkodnak a kertben heti rendszerességgel. Végül munkájuk gyümölcsét szó szerint leszüretelik és megosztják egymással. Megbecsülik és megfigyelik a növényeket. Bimbózó hagyományunk, hogy év végén a ballagó nyolcadik osztály egy gyümölcsfát ültet és hagy emlékül a többieknek.
A felhívás keretében két oltványt szeretnénk elültetni: Petőfi egyik körtefája az iskola udvarát díszítené -a másikat pedig meglepetésnek szánnánk a Pátyi Önkormányzatnak!
Páty: a főváros gyümölcsöskertje
Pátyot a századfordulón a ’főváros gyümölcsökertje’-ként emlegették. Nem hiába. Feltételezhetően már az államalapítástól meghatározó volt a közösség életformájában a mezőgazdaság, azon belül is a szőlő és gyümölcstermesztés. Régi pátyi dűlőnevek is őrzik ennek nyomát; Körtvélyes/ Szilvás/ Cseresznyés/ Pincehegy/ Pincesor.
A Pátyi-medence déli domboldalán a mészkedvelő csonthéjasokat telepítették. Ilyen volt (a mára kivágott) meggyes, (a mára kiöregedett) sárgabarackos vagy az 1952-ben létrehozott őszibarackos. A Pince-hegyen diós volt, máig él pár szép terebélyes fa közülük. Az 1920-30-as években, azzal a céllal, hogy a szegények megélhetését selyemhernyó-tenyésztéssel biztosítsák, szederfa-sort ültettek. A helyiek saját kertjeiben elterjedt volt a mariska koraérő őszibarack, a besztercei szilva – amit a pátyiak csak ’hosszúszilva’-ként emlegettek, a búza körte és a kálmán körte.
A Pátyi-medence területét régtől szőlősök borították. A szőlőtermesztés és a virágzó bortermelés emlékei ma is fellelhetőek a Pincehegyen. Az oromfalas pincék legrégebbike a 1805-ben épült. Októberben mindig innen indultak szüretelni, szekérre tett nagykádakkal, puttonyokkal a távolabb eső termőhelyekre. A szőlőt az asszonyok szedték a magukkal hozott vödrökbe, a férfiak pedig a megtelt edényeket szállították vissza a pincékhez, ahol ledarálták a termést. A fehér szőlőt azonnal préselték, a pirosat állni hagyták és csak a forrás előtti pillanatban sajtolták ki. Ebből lett a kedvelt Nagyburgundi és a Budai vörös. A szüret napjaiban bográcsgulyást főztek, a gazda pogácsát osztott és minden szüretelő jussa egy-egy vödör szőlő volt a szép fürtökből.
A Pincehegy – felújított pincesorával- ma is számos borászati és kultrális porgramnak, mulatságnak ad otthont.
„És mivelhogy elhervadni fog.
Ne is ápolgassam én e fát?”
- írja Petőfi, aki saját költészetét egy nem örökéletű fához hasonlítja. És mégis: milyen szép az, hogy sem költészete, sem Petőfi körtefája nem esett áldozatula feledésnek! Sőt: ellenkezőleg! A jövő generációval, a gyerekekkel mi is örömmel ápolgatjuk majd tovább az oltványokat, hogy gyümölcsöt, árnyékot, szépséget adjanak - és emlékeket őrizzenek!
forrás: a Pátyi Waldorf Iskola anyaga. Az általuk felhasznált irodalom: Páty Fejezetek a közösség történetből (szerk.: Szabó Andrásné Peregovics Vilma kiadó: Páty Községi Tanács 1986 Páty) Páty Fejezetek a közösség történetből 2 (szerk.: Szabó Andrásné Peregovics Vilma kiadó: Páty Faluközösségért Alapítvány 2009 Páty)
