Magyarország | Budapest | Budapest | Hengersor u 34
A lőrinci eperfák és a selyem története - a Technikum diákjainak és magyartanárának közös gyűjtőmunkája!
Pestszentlőrincnek Dél-Pest 18.kerületét nevezzük, amely Petőfi korában még nem létezett ebben a közigazgatási formában. Elképzelhető, hogy az egész országot beutazó költő megfordult a környéken, ám itt a mai forgalmas városrész helyett majorságot, esetleg néhány nyaralót láthatott.
A Szent Lőrinc név először 1552-ban jelent meg a környékkel kapcsolatban egy fennmaradt adóösszeírási dokumentumon, amely rögzített egy 8 portával adózó Szentlőrinc nevű kis falut. A korabeli táj, a szentlőrinci puszta igencsak kietlen volt, enyhén lankás, de inkább síkságként jellemezhető, talaja kavicsos, agyagos. A majorságot Grassalkovich Antal ( a II. a birodalmi főherceg) hozta létre 7 család betelepítésével 1757-ben.Az első Grassalkovich herceg halála után fia, a második herceg ( a III. Antal) nem kívánt foglalkozni a területtel, és bérbe adta a birtokot.
1799-ben tartós bérletbe vette, majd később meg is vásárolta Puszta-Szent Lőrincet a híres serfőző mester, Mayerffy Ferenc, aki a reformkor elvárásainak megfelelően elkezdte a terület gazdasági fellendítését, szőlészetet és komlóültetvényeket hozott létre,sörházat nyitott, testvérével megalapították a magyar vincellér-képzést - és tőle származtatják Ferihegy nevét is. Ott volt ugyanis az új fajták kinemesítésének céljából létrehozott szőlőültetvény, a szőlőhegy - amit a lőrinciek róla neveztek el Ferihegynek.
Az 1800-as évek közepére Puszta-Szent Lőrinc területe már 6121 hold szántót, rétet, legelőt és 319 hold erdőt tartalmazott. Gazdaságára a birka-, ló-, és szarvasmarhatenyésztés emelkedett ki. A nevezetes épületek közül Petőfi korában a Szent Lőrinc-kápolna már állt - és a vándor már betérhetett a Szarvas Csárdába is. Persze csak, ha gyalogszerrel vagy lovaskocsin járt erre az üllői országúton, mert az ország második vasútvonala csak átszelte a mai Lőrincet, megállója nem volt itt.
Az 1800-as évek végére sorsa megváltozott: nyaraló és pihenőövezetté fejlődött, miután a kor több tekintélyes alakja (pl. Lónyay Menyhért, Eötvös Loránd, Margó Tivadar, Puskás Tivadar, Országh Sándor) területet vásárolt és villát építtetett. Aztán megkezdődött az iparosodás kora.
A századfordulón először kavicsbánya nyílt, majd több téglagyár, szurokgyár,parkettagyár, vasúti kocsigyár, kocsilámpa gyár, vazelingyár. A Magyar–Amerikai Northrop Szövőgyár 1900-ban nyílt meg, néhány évvel később pedig Steiner Adolf Magyar Szalagszövő Gyára, amiből 1912-ben létrejött a Lőrinci Szalagszövő és Csipkegyár, melynek épülete a mai napig áll az Üllői úton, technikumunk utcájával szemben. Mindkét szövőgyárban felmerült a selyemkészítés igénye, amihez selyemhernyók szükségesek - melyek tápláléka az eperfa.
Ennek érdekében az 1900-as évek elején eperfatelepítés indult Lőrincen - jellemzően a két textilgyár környékén.
Az eperfa és a selyem Magyarországon
Az eperfát egyes vidékeken szederfának, faepernek nevezik, latin neve: Morus. Európa nagy részén elterjedt, így Magyarországon is fellelhető. Eredetileg Kínából és Közép-Ázsiából származik. Eredeti élőhelyén a selyemhernyók tenyésztése miatt ültették, míg Európában inkább dísznövényként. Két fajtája: a fekete gyümölcsű (Morus negra) és a ritkább fehér gyümölcsű (Morus alba).
Magyarországon a selyemipar beindításakor, a 18- 19. században terjedt el - de már a 16. századi forrásokban is megjelenik a savanyú eperből főzött pálinka. A reformkorban Széchenyi István, Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós is felhívták a figyelmet erre a mellékjövedelmet biztosító lehetőségre , és tevékenységük eredményeképpen a 1840-es évektől egyre több selyemgubót termeltek Magyarországon.
1905-ben Magyarország gubótermesztése harmadik helyre került Európában (1915 tonna) A hazai selyemmanufaktúra, selyemipar nagyarányú kibontakozását azonban akadályozta a több ízben előforduló veszedelmes hernyóbetegség, a szemcsekór, mely jelentősen megritkította az állományt. Ezen felül Magyarország klimatikus viszonyai kevéssé kedveznek a selyemhernyók túlélésének, ezért több nagyszabású próbálkozás után végül lassan elhalt a magyar selyemmanufaktúra - míg végül a II. Világháború után meg is szűnt. Megmaradtak viszont az eperfák, melyek szinte minden udvaron, parasztportán, útszélen megtalálhatóak voltak a múlt század 50-es, 70-es éveiig. Árnyékot adtak, takarmányul szolgáltak a baromfiudvarok lakóinak, pálinkát készítettek belőle, de frissen is szívesen fogyasztotta mindenki.
A múlt század végétől a városiasodásnak, közterületfejelszési folyamatoknak
sok eperfa áldozatul esett, mára jóval több eperfa fmaradt meg a falvakban, mint a városokban. A házi baromfitenyésztés visszaszorulása pedig csökkentette a fák hasznosságának megítélését. Pestszentlőrincen viszont viszonylag sok eperfa maradt: iskolánkkal szemben 2, kerítésünkön belül 1, az utcában pedig további 2 fa áll.
Napjainkban az eperfa reneszánszát éli, mert a modern táplálkozástudomány nagyra értékeli a gyümölcs ásványianyag-, és vitamintartalmát. Gazdag flavonidokban, melyek kiváló antioxidánsok, a C-vitamin tartalma kiemelkedő. Az eper rendszeres fogyasztása hasznos cukorbetegség, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, megfázás, ízületi fájdalom és gyulladás, egyes kutatások a rák gyógyításának egyik összetevőjét látják benne. Leveléből tea készíthető, gyümölcse fogyasztható nyersen, befőttként, lekvárként.
Köszönjük a felhívást és a pályázati lehetőséget, felemelőnek és méltónak tartom a Petőfi körtefa adományozásának ötletét, a kutatás pedig érdekes volt nekem és a velem kutató gyerekeknek egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl rendszeres eperfogyasztók lesznek....
Petőfi körtefája
Sikeres pályázatunk esetén az elnyert körtefát iskolánk kertjének központi, látványos helyére ültetnénk, emléktáblával látnánk el. Gondozását biológiatanárunk felügyelné egy általa vezetett diákcsapattal. A bicentenáriumhoz kapcsolódó Petőfi emlékeseményt szerveznénk az elnyert Petőfi-körtefa köré, mely keretében minden tanulónk megismerkedne a Petőfi-körtefa mítoszával. Március 15-i iskolai megemlékezéseink központi eleme, helyszíne lenne a későbbiekben a körtefa. Petőfi Sándor költészetét a 10. évfolyamon tanítjuk, ezért minden évben szabadtéri irodalomórákat szerveznék a 10. osztályosok számára a körtefánál.
forrás: a Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Pestszentlőrinci Technikuma által beadott gyűjtés - Orbán Judit magyartanár és a 9.c 10. c, 11. b és 12. a osztály 41 tanulója munkája.
