Magyarország | Csongrád-Csanád vármegye | Röszke |

Tamási Áron szép mondása szerint: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” A röszkei Bönde Éva Alapítvány jelentkezési anyagát vévigolvasva mindenki egy kicsit otthon lehet: Röszkén. És az is kiderül: mi is a paprikahasítás.

Röszke címere a beszélő címerek kategóriájába tartozik, a község múltbéli fontosabb ismérveit állítja
elénk. A közepén átfutó ezüst pólya a Tiszát jelképezi, a bal pajzsmező vármaradvány képe rámutat arra, hogy a település több évszázadon át a szegedi vár tartozéka volt. A bal oldalon a vármaradvány fölött az életfa jelképe a tölgy, a nappal és a holddal, mely a gazdag földekre utal. A jobb pajzsmező bárkája a Tisza folyón történő só szállítást, a halak pedig a halászfalu jelleget bizonyítják.
A címertalpon a színek is célzatosak: a piros szín a paprikatermesztésre, az arany dohányvirágok pedig
a dohánytermesztésre utalnak. A török tiszti sisak idézi föl, hogy a település az 1439-40-es években
szultáni székhelyként szerepel. Röszke történelmi múltja igen jelentős, hiszen már 1432-ből okleveleken fellelhető a település létezése, akkor még Recke néven. Valódi településsé akkor fejlődhetett, amikor 1950-ben önállósult az addig Szeged város kapitányságaként működő falu. Területéhez csatolták a szomszédos feketeszéli és nagyszéksósi tanyák egy részét is. Ma is jellemző a kiterjedt tanyavilága, ahol négyszáz tanyás ingatlan található.

Területünk éghajlati adottságának legjellemzőbbje a tartós forró nyár.
Hevessége nemcsak a hőmérsékleti átlagokban, hanem az erős fölmelegedések ismétlődő gyakoriságában is megnyilvánul. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb január. A csapadék szűkös és egyenetlen eloszlású. Évi 500-600 mm csapadékösszeg jellemzi. Gyakori az aszály; a napsütés itt a legbőségesebb, átlag meghaladja az évi 2000 órát. Hóban hazánk egyik legszegényebb vidéke, s gyakori a hótakaró nélküli kemény fagy, mely az őszi vetésekben érzékeny károkat okoz.


Az ország déli kapujának nevezett röszkei határátkelő meghatározza a település fejlődését, így lényegesen nagyobb a kereskedelemmel foglalkozó és szolgáltatást nyújtó vállalkozások száma.
Röszke ma is egyértelműen mezőgazdasági település, a lakosság közel 70%-a ma is ebben az ágazatban talál megélhetést. A fő termény a nemzetközi hírű fűszerpaprika, de termelnek paradicsomot, zöldpaprikát, sárgarépát és retket is. Főbb mezőgazdasági termékek a paprika, a szántóföldi gabonanövények mellett a melegházi primőr zöldségtermesztés is gazdasági jelentőséggel bírnak. Számottevő a gyümölcstermesztés is. A településre jellemző paprikatermelés adja az Unióban Hungarikumként bejegyzett Szegedi Paprika jelentős többségét. A térség zöldségtermelői, különböző termelő és értékesítő szervezeteken keresztül juttatják el terményeiket, nemcsak Szegedre és környékére, hanem az ország nagyobb piacaira is szállítanak.

Szőlő- és gyümölcstermesztés

Szegeden a szőlőterület régi mértékegysége az út volt. A 18-19. században ebben tüntették föl a
feketeföldi szőlők területét. Egy útba 40-42 szőlőtőkét ültettek.
A századfordulón és e század első évtizedeiben kadarkát, kövidinkát, sárga magyarkát, rizlinget
termeltek. Az 1910-20-as évektől a hegybeli szőlők kezdtek kiöregedni. A fiatal szőlősgazdák új,
nemesített vesszőket ültettek a tanyák mellett.
Gyümölcsfát csak szőlő közé ültettek, szilvát, meggyet, körtét termesztettek. Nyár elejéről nyárutóig a
szegedi piacon mind kelendő portéka volt. Az 1920-as évek első felében aztán több fiatal gazdálkodó telepített szőlőtől különálló gyümölcsöst. Az indítást - a gyümölcs szegedi értékesítési lehetőségén kívül - minden bizonnyal az alsótanyai, feketeszéli gazdasági egyesületekben rendezett eladások adták.  Kogutowicz Károly egyetemi tanár és munkatársai terjesztették a korszerű szőlészeti, kertészeti
ismereteket. Több fajta is megtalálható volt, mint például fontosalma, véralma, jonatán, körte és szilva. A röszkei gyümölcstermelőktől szívesen vásároltak a szegedi nagykereskedők. Ezek a húszas-harmincas években telepített gyümölcsösök az ötvenes nagy „vizesség” során sajnos
kipusztultak. 

A pálinkafőzés hagyománya

A régi parasztgazdaságokban nem volt ritka a kisüsti főzde. Elég volt összeborítani két rézüstöt. A
felsőről hűtőcsövet vezettek egy nagy hordó vízen át, és az üstházban ropogó rőzse, akáctuskó kiűzte a
törkölyből a levet. Talán ilyen egyszerű szerkezete lehetett Magda János (1900-1995) pálinkafőzdéjének (cégbélyegzője szerint: „kisegyéni szeszfőzdéjének”) is (Nagyszéksós 250). 


A főzdét apja, Magda István (1851-1931) is apai ágon örökölte. Örökségként Magda János csak 1919-
ben vette át apjától. Nagy veszély fenyegette ekkor a főzdét, mert üstjeit, kazánjait rézbegyűjtés
címén el akarták vinni. A háború utáni nehéz gazdasági időszakban Magda János csak a főzető gazdák
hitelével tudta vállalkozását fönntartani. Korszerűsítette üzemét. A pengő bevezetése (1926) után a
részvényeseket kifizette, és újra önállósította magát. Évenként 250-260 termelő részére főzött. A főzető
a főzésnél maga is részt vett a munkában. A főzés mellett Magda János 16 holdon gazdálkodott. 1950-ben kuláklistára került. Gyermekei, István és Margit, félelmükben a főzdét a Lenin Téesznek ajánlották föl. Így Magda István (1928) a szövetkezet alkalmazottjaként 1953-ig dolgozhatott a főzdében. Nóta is őrzi az egykori pálinkafőző nevét.

Magda János főzi a jó pálinkát,
azé nem látnak énrajtam jó gúnyát.
Főzi asztat édös mézbű, ecetbű,
Lacibetyár, nem iszol az üvegbű.

Néhai Magda János-féle pálinkafőzdében ma az üzemeltető az unoka, ifj. Vőneki Lajos. Szilvából és meggyből vegyes pálinka készült, de érkezik körte-, kajszi- és szőlőcefre is. 

„Sok múlik a cefrén, úgy kell szeretni, mint az asszonyt” – árulta el a jó pálinka egyik nagy titkát a főzőmester.

Hasító együttes 
1971-es évek környékén Kiskunhalason minden évben kulturális seregszemlét tartottak. Ezen mutatkoztak be a röszkeiek népdalaikkal, táncaikkal. Hamar Tibor és Mezei Károly táncoktatók (a szegedi Nemzeti Színház balett-táncosai) készítették föl őket. A mesemondók és nótafák között sokan voltak, akik a paprikatermesztés hagyományos módozatait is elmondták. A kaláka, a közös munka dalai, eseményei szinte önmaguktól kínálták a színpadra vitelt.

Könnyen megtaláltuk azokat akik ismerték a termelés minden csínját-bínját, hiszen akkor még 50-60 évesek voltak. 1960-ban már együtt állt a dalanyag, a sok szerszám, kellék, külő, törő, zúzó, mozsár, resta, szárítókeret, a paprikahasítás és földolgozás teljes kelléktára. Merthogy a Hasító együttes a paprikahasításról kapta a nevét.  

A paprikahasítás mestersége
A csípősségmentes paprikafajták megjelenése előtt a parikahasítás mesterségének ismerete elengedhetetlen volt a jó őrlemény készítéséhez. Azért, hogy a paprika ne legyen olyan nagyon csípős, a csumáját (szárát) lecsipkedték, a szikkasztott paprikát felhasították,  erejét és magházát a magokkal együtt kivágták. Az így nyert, már nem csípős paprikabőrt fűzték fel füzérre és lassan szikkasztották- szárították.  
A kihasított magokat pedig tovább kellett tisztogatni. A magokat egyesével felszeletelték, kiszedték az értörmeléket a magok közül, majd áztatni és taposni kellett - sokszor órákon át, hogy a paprika erejét adó kapszaicin távozzon. A jó őrleményhez ugyanis mindenképpen szükség volt paparikamagra - ez adta az őrlemény "testét".  
„A falu közepén van egy ártézi kút. E mellett építve egy betonmedence. Ebben kilenc-tíz fiatal: fiúk és leányok. Ezek tapossák a paprikamagot. Hogy miért kell taposni? Mert erős. Egy félvéka mag van a zsákban, s azt két-három órahosszaig tapossák, hogy elveszítse azt a vad erejét. Ugyanis a paprikaőrléshez a mag is kell, anélkül meg sem lehet őrölni. Ez adja a komoly lisztet.” - írta Móricz Zsigmond Szentmihálytelek magmosóiról. 
A hasítás tudománya aztán a 30-as években szinte feleslegessé vált, mert megjelentek a nemesített, csípősségmentes paprikafajták. De a mesterség fortélyai nem vesztek el: az igazán jó őrleményhez a mai napig használnak hasított és csipedett paprikát és áztatott magokat.
forrás: paprikamolnar.hu

 

A Hasító együttes munkáját Vass Lajos végig figyelemmel kísérte. Így kaptak meghívót a pávakörök országos bemutatójára az Erkel Színházba. 1972. december 12-én a Hasító együttes országosan kiemelkedő minősítést kapott. Keretműsorként kis kórusunk, asszonykarikázónk, táncos és énekes szólistáink akár másfél-, kétórás műsort is adtak. A röszkei táncegyüttes és a Hasító 150 bemutatót ért meg. Jelenleg településünkön A Tiszavirág Néptáncegyesület jóvoltából zajlik néptánccsoportok oktatása. A Fölszállott a páva előadás sorozatban 2019-ben képviselték a Dél-Alföldet.

2022. évben ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a Röszkei Gazdakör. Tagjai röszkei gazdálkodók,
őstermelők, illetve röszkei területeket művelő, de más, szomszédos településen élő gazdák. Legfőbb
célkitűzésünk: a tagok érdekeinek képviselete, az önálló gazdálkodáshoz szükséges szakmai ismeretek
fejlesztése, információ biztosítása, a közös gép használat előmozdítása, a természeti környezet
megóvása. 

A település kulturális rendezvényei a múlt hagyományain alapulnak, és az utóbbi időben megújulva
évenként a testvértelepülések részvételével (Végvár-Románia; Magyarkanizsa- Szerb Köztársaság, St
Pierre de Trivisy- Franciaország) megrendezésre kerülnek:
- nemzetközi néptánc fesztivál
- nemzetközi töltött- káposzta főző verseny
- hagyományőrző falunapok, Meghívásos Baráti Fogathajtó Rendezvény
-  Szent Antal napi búcsú
- Szent Antal hét

A helyi ifjúsági kezdeményezéseket a Röszkei Gyermek-, és Ifjúsági Önkormányzat képviselői közvetítik
a Művelődési Ház munkatársainak segítő közreműködésével. A jól működő közösség több helyi
kezdeményezés elindítója volt az elmúlt években, munkájukkal, programjaikkal ők is hozzájárulnak a
helyi közösség és a közösségi kezdeményezések megvalósításához.

Programjaink:
- Majális
- Anyák Napi Ünnepség
- Klebelsberg hét
- Falunap
- Nemzetközi Töltött Káposzta-Főző Verseny
- Idősek Napja
- Nagycsaládosok Karácsonya
- Falukarácsony
- Alkotóházak (húsvéti és karácsonyi)
- Nemzeti ünnepek alkalmával megemlékezések
- Babaklub
- Festmény, fotó és kézműves kiállítások

Ezek a rendezvények turisztikai látványosságot is képviselnek, más település rendezvényeivel
összekötve programsorozatot képeznek.

Kiemelkedő munkássága van településünkön a Beretzk Péter Természetvédelmi Klubnak. Öntevékeny
csoportként kezdte meg munkáját 1978-ban. Tevékenysége a kezdetekben környezetvédelmi táborok
szervezése és főleg a környezeti nevelés, valamint a környezetbarát szemlélet kialakítása.

Közhasznú egyesületként tagja a Magyar Természetvédők Szövetségének, mely a Föld Barátai
nemzetközi természetvédelmi szervezet hazai tagszervezete. Ugyancsak tagja a szegedi központú
CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesületnek. A tagok pedagógusok, kutatók,
mezõgazdasági termelők, lelkes fiatalok és a település lakói közül azok, akik elkötelezettek a
környezetvédelem hatékonyságának növelésében.
A Beretzk Péter Természetvédelmi Klub nemcsak helyi, regionális és országos civil szervezetekkel,
hanem külföldi egyesületekkel is rendszeresen együttműködik célkitűzései magvalósítása érdekében.
Munkája aktivitását és sikerességét bizonyítja az elmúlt 13 év 50 elnyert pályázata és azok eredményes
megvalósítása. Ezek közül kiemelkedik a településen és a környező természetközeli élőhelyeken 7
tanösvény kialakítása, ismeretterjesztő és irányjelző táblákkal, padokkal és hulladékgyűjtőkkel történő felszerelése. Régiónkban egyedülálló fejlesztés a Gyálai Holt-Tisza partján felállított halászkunyhó, valamint a Molnár-réten kialakított odúpark és komposzt-toalett.
50-60 évvel ezelőtt még számos semlyék és szék létezett e tájban. Előbbiekre példa a Molnár-rét, míg
utóbbiakra példa a Kancsal-tó, Kisszéksóstó és a Madarász-tó.

Zárásként szívből ajánlom az alábbi felvételt, melyben minden benne van amiről a fentiekben
beszámoltunk.
A dalt az elmúlt tanévben nyugdíjba vonult Kozmáné Vastag Judit írta és adja elő az akkori
tanítványaival.


Mindenki Judit nénije 1980-ban lépte át először a röszkei iskola kapuit, hogy folytassa azt az oktató-nevelő munkát, amit édesanyjától, édesapjától, nagyapjától örökül kapott. Ugyanebben az évben kezdte meg tanulmányait a Bajai Tanítóképző Főiskolán. 1987-től tevékenykedik osztályfőnökként. 2001-ben gyógypedagógiai szakasszisztensi képesítést szerzett és fejlesztő pedagógusként is dolgozott.
Fontosnak tartotta, hogy tanítványai művészeti területeken kibontakozhassanak, így számos
rendezvényen szerepeltek diákjai Röszkén és a környező településeken egyaránt. Gitárjátékával elbűvölte tanítványait, sok dalt megtanított nekik és számtalan alkalommal írt saját szerzeményeket is a gyerekek számára. A röszkei hagyományok ápolása kiemelkedő szerepet töltött be az életében, amivel továbbvitte édesapja, Vastag József értékmegőrző szellemiségét.

A településre jellemző paprikahasítás munkafolyamatát feldolgozó darabokat ő is színpadra vitte tanítványaival és tanórái között is szerepet kaptak a hagyományok megismerését, megőrzését ápoló programok. 2011-ben önálló estjén saját dalait és megzenésített verseit adta elő és a bevételből a rászoruló röszkei gyerekek karácsonyi ajándékát támogatta. Munkásságának, szellemiségének elismeréseként Röszke Község Önkormányzata 2000-ben Hűséggel Röszkéért kitüntetéssel, majd 2006-ban Röszke Község Díszpolgára címmel tüntette ki.

forrás: a Bönde Éva Alapítvány jelentkezési anyaga

forók: Shutterstock

archív fotó: Fortepan/Urbán Tamás