Magyarország | Pest vármegye | Zsámbék |
Sambucus- azaz bodza. Az új kutatások szerint Zsámbék névadója. Hogy hogyan? Kis telelpüléstörténet - Zsámbék jelentkezési anyagából!
Zsámbék és a Romtemplom
III. Béla király adományozta egy francia lovagnak, Aynardnak az avar kor óta lakott Zsámbékot és környékét. Aynard Béla király felesége a francia király húga, Capet Margit kíséretében érkezett az országba.
Az Aynard család építtette 1220 körül a ma Romtemplom néven ismert késő románkori gótikus háromhajós bazilikát. Ekkor már nagyobb létszámú francia közösség élt a területen, a premontrei kolostor is már több, mint 20 szerzetesnek adott otthont. Aynard lovag először udvarházat építtetett, majd a tatárjárás után engedélyt kapott vár építésére is. Ekkor épült fel a település első kővára. Az első lakosok feltehetően az udvarház és a kolostor személyzetéhez tartozhattak, hamarosan azonban a fontos kereskedelmi útvonal mellett letelepedtek iparosok, kereskedők is. A tatárok a templomot a községgel együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. A község birtoklását a XIV. század végén a Maróthyak szerezték meg az Aynard családtól.
Zsámbékot 1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emelte, a kolostort pedig a premontreiek hanyatlása miatt pápai engedéllyel a pálosoknak adta. Ők építették újjá 1475-ben (előtte egy tűzvészben majdnem teljesen leégett. ) Mátyás a zsámbéki várat halála előtt fiának Corvin Jánosnak adományozta. 1541-ben a törökök elfoglalták Zsámbékot, és 145 évig bitorolták, a fontos útvonal védelmére erősséget építettek itt. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor is - mivel azt a pálosok elhagyták és a török erődként használta. Ebből az időből származik a település egyik turisztikai látványossága, a Török-kút is. A falu lakói a reformáció hatására áttértek az új hitre, ennek a Zichyek vetettek véget, visszakényszerítve a lakosságot a katolikus egyházba. Merthogy 1689-ben a Zichy család vásárolta meg a települést, és az 1710-es években lerombolt vár helyén felépíttette a kora-barokk várkastélyt.
A török idők alatt elmenekült, illetve kihalt lakosok helyére a törökök kiűzése után sváb telepesek érkeztek. Nekik köszönhetően a település gyors fejlődésnek indult és hamarosan ismét a mezővárosok között szerepelt. A sváb lakosság fejlett borkultúrát hozott magával és megművelte a környék domboldalait, és ezidőben kezdődött el a környék erdőinek kitermelése is. A faanyagot a budai várba adták el tűzifának. A katolikushitre visszatért híveknek leegyen hol imádkozniuk, a templomot ismét helyreállították, de 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor újra megrongálódott. Ezután már nem építették újra, a telepesek elhordták építőköveit, ezek ma kerítésekben, pincékben, házak falaiban beépítve találhatóak.
A második világháborúban ismét hadszíntér volt Zsámbék, 1944-ben a fővárost bekerítő hadmozdulatok egy része itt zajlott. A háború után 1946-ban a sváb lakosság 95%-át kitelepítették Németországba. Helyükre az Alföldről érkeztek telepesek. Jelenleg a megmaradt sváb leszármazottak és az újonnan érkezett telepesek alkotják a lakosság jelentős részét.
Zsámbék és a borhagyomány
A település a Nyakas Hegyközséghez tartozó bortermőhelyhez tartozik. Sokan foglalkoznak akár elsődleges munkakörben, akár hagyományőrzés céljából szőlőtermesztéssel és borászattal. A település több pincesorral is büszkélkedik, a legjelentősebbek közé tartozik a Nyakas-hegy tövében található Szuszogói, a Józsefvárosi lakótelepi, a Kecskepark melletti Mélyúti és a Petőfi Sándor utcán lévő.
A Józsefvárosi gödör pinceterülete a település egy csendes, eldugott kis völgyében található. A mély fekvésű, ovális területen egykor 70 épületből álló pincesor volt, amelyből napjainkra 20-30 különböző állapotú pince, néhány présház és 3 parasztház maradt fenn. A Józsefvárosi pinceterületet civil összefogással és önkormányzati segítséggel mentette meg a Lamgrub Egyesület. Ma műemléki és természetvédelmi terület is egyben, ahol kitáblázott tanösvény várja a gazdag állat- és növényvilág, valamit a kulturális értékek iránt érdeklődő látogatókat. 2010-ben felavatták a Német Nemzetiségi Emlékművet és a terület Német Nemzetiségi Emlékparkká minősült át. 2006-ban a löszfalba vájt egyágú pincéket műemlékvédelem alá helyezték és egy tájrehabilitáció keretein belül a még felújítható pincéket igyekeznek megmenteni. Sajnos a legtöbb igen rossz állapotban van és inkább csak a település díszítő funkcióját töltik be, borászati célra már nem alkalmasak.
A Mélyúti pincék általában egyágúak, de vannak olyanok is, amelyek két-három elágazással is rendelkeznek, sőt a legenda szerint egy bonyolult pincerendszer is rejtőzik a lakóházak alatt, amelyet a kereskedőknek építettek és egyfajta gyors és biztonsági útvonalként funkcionált. Egyesek szerint ezek egészen a Budai Várig és Székesfehérvárig is elérnek.
Zsámbék környékén a legelterjedtebb szőlőfajták az Ezerjó, a Chardonnay és a Mézesfehér - amely egy régi magyar szőlőfajta. Már csak kevés helyen fordul elő nagyobb területen. Kissé rothadékony, nagy fürtű, nagy bogyójú szőlő.
Zsámbék és a Sambucus Nigra
A bodza szavunk írott formában először „Boz”-ként fordul elő egy 1211-ben keletkezett oklevélben. A bodzafajok viszonylag rövid életkorúak, ezért a többi gyümölcsfajokkal ellentétben határjeleknek nem voltak alkalmasak. Így viszonylag ritkán fordulnak elő okleveleinkben. Csőre Pál (A magyar erdőgazdálkodás története – Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.) összegyűjtötte az 1231-1337 közötti időszak bodza elnevezéseit: buzbukur, sumbukfa, bukfa, bozyabukur, felbozfa. A sumbukfa utal a fafaj ma ismert latin nyelvű dendrológiai elnevezésére: Sambucus nigra.
A sumbukfa ma ismert első írásos említésének ideje (1231.) időben egybeesik hazánk egyik legjelentősebb késő románkori gótikus építészeti emléke, a zsámbéki prépostsági templom (Romtemplom) és kolostor építésével (nagyjából 1220-1235 körüli
időszakra tehető). Zsámbék történelmi elnevezései: Sambuk, Sumbuk, Sambek, Schambek, stb. egyértelművé teszik a település nevének etimológiai gyökereit.
„2016. késő őszén pillantottam meg az archaikus hangulatot idéző fatörzset. Közelebbről szemügyre véve örömöm mellett kétségek merültek fel, hogy létezhet-e ilyen és ekkora törzskerülettel bíró fekete bodza. A szerencsés véletlen egybeesés során – hogy mindez Zsámbékon történt – a település nevének eredete csodálatos megerősítést nyert.”
Németh Alajos (arany okleveles erdész, arany okleveles faipari mérnök)
A település névadó fájáról szóló elmélet annyira közkedvelt lett, hogy 2017-től minden évben megrendezik a „Sambucus”-t, azaz a zsámbéki bodzafesztivált. A rendezvény remek világzenei és igényes könnyűzenei koncertekkel, népzenei eseményekkel, családi programokkal, gasztronómiai különlegességekkel várja az érdeklődőket - idén már hatodik alkalommal várta a vendégeket a Zsámbéki Zárdakertben.
forrás: Zsámbék jelentkezési anyaga. szerző: Kovács László főkertész
cover: csodalatosmagyarorszag.hu
