Utazik, szervez, gyűjt, olt. Tündérkerteket avat. Csak ezen a nyáron több, mint tízet a Partiumban. Miért dolgozik ilyen fáradhatatlanul? Mi hajtja és mi a célja? Csókási-Budaházi Attilával, a kőszegremetei Első Partiumi Tündérkert alapítójával, közgazdászból lett gyümölcsésszel és közösség-építővel beszélgettünk.

tunderpajta.kultura.hu: Fáradhatatlanul gyűjti Szatmár gyümölcstermő vidékein az oltóágakat, kutatja az őshonos gyümölcsfákat, utazik és szervez, hogy minél több településre eljuttassa ezeket. Pedig eredeti szakmája közgazdász. Hogyan fordult a figyelme a gyümölcsészet felé?


Csókási-Budaházi Attila:    A közgazdaságtan kevésbé kreatív szakma. Sok jogász és közgazdász vált pályát - és lesz cukrász, kertész, biogazda, álltartó stb. Az okát a kiégésen kívül abban látom, hogy ezek az új hivatások a stresszes és nyomasztó, absztrakt, fiktív világ után mást: kihívásokkal teli, konkrét és kézzelfogható, valóságközelibb és emberibb élményt és környezetet jelentenek. Ezeket a szakmákat hivatásszerűen csak odaadással és kreativitással lehet művelni -  mert hivatások, nem pedig csupán pénzkereső foglalkozások. Számomra ez rendkívül motiváló. Azonkívül a személyiségem folyamatosan érik, változik - remélem, jó irányba. Ezen változás folyománya a természetes, hagyományos életmód iránti vágy és a gyors pusztulás felé tartó nemzeti értékeink mentése, a „haza a magasban” Kárpát-medencei eszme megvalósítása. Ezzel a céllal hoztam létre értékmentő egyesületemet is. Tudom, magasztosan hangzik, de a tettek beszélnek. Túl sokan, túl sok szót fecséreltek erre, látható és kézzelfogható eredmény nélkül, emiatt úgy érzem, eljött részemről is a konkrét cselekvés ideje. De úgy, hogy előbb teszem a dolgom és csak utána beszélek róla. Sajnos, már a Tündérkert-témát is elméleti szinten, pusztán önfényezés céljából meglovagolták olyanok, akik a gyakorlatban nem művelik. Számomra viszont az, hogy rátaláltam Kovács Gyulára,  meghatározó és irányadó élmény lett. Előttem feltárult ez az út.  Az aktív kikapcsolódás híve- vagyok, nekem a gyümölcsészkedés a kikapcsolódás. de ahogyan elköteleztem magam ezen a vonalon - lassan több is lett,  mint kikapcsolódás. Tulajdonképpen minden időmet kitölti mostanra. Az a szerencsém, hogy magánvállalkozó vagyok, úgyhogy annyit vállalok, amennyit tudok.

Mindig is szerettem foglalkozni a fákkal, itthon, Szatmáron metszettem is őket, tanulmányoztam már egy ideje, hogy melyiknek milyen a koronaformája, próbálom megérteni a növények logikáját. A fák borzasztóan intelligensek és felsőbbrendűek, mintegy 23 féle érzékszervük van. Nagyon érdekelt ez a dolog, és a végső lökést az adta, hogy Kőszegremetén sikerült megvásárolnom egy területet, ahol létrehoztam az én Tündérkertemet, az elsőt a Partiumban. 

tunderpajta.kultura.hu: Miért éppen Kőszegremetén?

Csókási-Budaházi Attila: Egy ideig csak néztem, néztem távolról, hogy mi történik. De rájöttem, hogy hiába gyűjtök, mert ez olyan, hogy az ember szereti látni, hogy mit gyűjtött, hogy az hogyan cseperedik fel, hogyan viselkedik, hogyan nő. Ehhez viszont terület kell. Szatmáron van kertem, kettő is, de láttam, hogy ez nem elég. Kerestem a környéken egy magyar falut, ami dombvidéken van és valahogy a gondviselés hozta, hogy Kőszegremetén, a belső etnikai határon fekvő végvárban találtam meg azt a területet, amely megfelelő – gyönyörű kilátással. Ez egy gyümölcstermesztő falu, nagy hagyománya van a gyümölcsészetnek, de eléggé lefele halad minden ott, már nincs iskola, a kocsma bezárt és jönnek a területfoglalók… Eldöntöttem, hogy létrehozok egy, az avasi tájegységre jellemző helyi fajtagyűjteményt, amelyet folyamatosan bővítek.  

tunderpajta.kultura.hu: Miért ajánlja az őshonos fák telepítését?


Csókási-Budaházi Attila: Ezeknek az őshonos, vadalanyba oltott gyümölcsfáknak az a titkuk, hogy nem kell metszeni. Ez óriási könnyebbség. Ez nem kér, csak ad. Szemben az intenzív gazdálkodásban levő gyümölcsfával. Mert végül is ez a régi típusú, hagyományos gyümölcsészet, amit hol erővel, hol szép szóval próbálnak felszámolni, mert azt hiszik, hogy a csiricsáré gyümölcsök fái jobbak. Igaz, hogy hamar termőre fordul, de arra nem gondolnak, hogy azt 10-15 év múlva ki kell vágni. Ugyanakkor permetezni kell, és minden évben metszeni, ami nem kis munka és nem kis tudomány. Az őshonos fa hihetetlen genetikai érték, és idővel mázsákat terem. A mostanában divatos dísznövényeket össze sem lehet hasonlítani például egy körtefával. Vagy amikor virágzik egy almafa vagy egy mandulafa! Nincs az a magnólia, amelyik vetekszik vele! És azon kívül terem is - ami nem lényegtelen - és még árnyékot is ad. 

tunderpajta.kultura.hu: Mikor és miért érezte a késztetést, hogy csatlakoznia kell a Tündérkert-mozgalomhoz, és az Első Partiumi Tündérkert megvalósítása után hogyan jöttek létre a hasonló kertek? 


Csókási-Budaházi Attila:  A világhálónak köszönhetem, hogy elém hozta Kovács Gyulát -  ismeretes, hogy tőle indult ez a mozgalom. Példaértékű, amit Pórszombaton létrehozott, de nem csak ott. És az a szándék, hogy mentsük meg a Kárpát-medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcsörökségét, nagyon megfogott. Volt benne saját gondolat is, de a lényege Kovács Gyulának a gondolkodása és felfogása. Azt próbáltam átélni és továbbadni. Úgy láttam, hogy nálunk még mindig léteznek az összetartó egyházi közösségek, és végül is, rajtuk keresztül kezdtem a kerteket létesíteni. Beszéltem Kovács Sándor volt esperes úrral, hogy szeretném terjeszteni ezt a gondolatot, főleg templomkertekben, mert ott tényleg illendő helye van. És ő ajánlott lelkészeket, akikkel felvettem a kapcsolatot, így ültettünk gyümölcsfákat Szatmárgörbeden, Kakszentmártonon, Nagypeleskén, Szilágypérben, Apában. De eljutottunk Válaszútra is, ott is létrejött egy Tündérkert. Mindenhol az történt, hogy adták tovább a hírt, és így terjedt és terjed - szerencsére rohamosan szaporodik. Viszont nagyfokú passzivitással is találkozom, gyakran tapasztalom, hogy egyfajta buborékban élnek az emberek, csak nézik a tévét és úgy érzik, hogy köszönik szépen, ezzel kulturálisan ki is vannak szolgálva. Ebből valahogy szépen fel kell rázni őket – ez volt a gondolat. Úgy döntöttem, hogy az Első Partiumi Tündérkert nevet fogom adni az én kertemnek, hogy kicsit mozgósítsa az embereket, hogyha van egy első, akkor azt követni kell. Megkérdeztem Kovács Gyulát is, hogy használhatom-e ezt a nevet, és ő mondta, hogy ez magyar közkincs, nyugodtan használjam, sőt. 

tunderpajta.kultura.hu: A Tündérkert-mozgalom, túl a gyümölcsfák elültetésén, visszahonosításán még milyen üzenetet próbál átadni, milyen értékeket mutat fel?


Csókási-Budaházi Attila: Embereket, történeteket is keresünk, nem csak gyümölcsfákat. Mindent, ami a gyümölcs felhasználásához tartozik. Kiveszőben van a több évszázados gyümölcsészeti tudás, már az idősebbek sem nagyon ismerik név szerint a túlélő gyümölcsfa-példányokat. De a Tündérkert az ember és a természet kapcsolatáról, a megmaradásról is szól. 

tunderpajta.kultura.hu:   Mekkora hálózatot építene, mikor lenne elégedett a munkájával?


Csókási-Budaházi Attila: Már most is elégedett vagyok. De nincs lezárva ez a történet. Még az én kertembe is telepítek fákat, szándékom szerint pedig együttműködünk majd a válaszútiakkal. További terveim is vannak itt Szatmár megyében, csak nem akarom elkiabálni. De ha valaki jelentkezik, hogy szeretne Tündérkertet létrehozni, gyümölcsfákat telepíteni, igyekszem segíteni. 

tunderpajta.kultura.hu: Mennyire volt meghatározó mindebben a Magyar Kultúráért Alapítvány Petőfi-körtefája kiírása, hogy látja, hogy ez a kezdeményezés, mozgalom mennyire fogja össze, mit jelent a közösségeknek? 

Csókási-Budaházi Attila: Maga az ötlet nagyon jó volt. Petőfi körtefája egy nagyon jó hívószó, amire az emberek szívesen reagálnak, hiszen Petőfi Sándort mindenki szereti, ismeri. Ez a mozgalom létezik is, meg nem is. Ez egy hálózat, de ennek nincs vezetősége, vezérkara, leágazásai, mint egy vállalati struktúrának. Csak vannak az emberek és egymásra találnak. Van egy hívószó, és az tartozik ide, aki magáénak érzi ezt a gondolatot.  „Már meg is osztom, ha elmondom/milyen e biztos, titkos otthon. / Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit / köréd varázskör teremtődik” – írja Illyés Gyula. A „Haza a magasban” megvalósult. A nyugati végeken összegyűjtve, Szatmárnémeti és Kőszegremete közvetítésével a Kárpát-medence másik végében, a mezőségi szórványban is elültették a leendő Tündérkert fáit, kitüntetett helyen Petőfi körtefájával. Ezek a fák légiesítik a Kárpát-medencén belül idegenek által kikényszerített határokat. Összekötnek, mint ahogy összekötik az alattuk árnyat és gyümölcsöt, és jó szót kereső jóembereket is. Örülök, hogy ennek az egymásratalálásnak a részese lehetek.