Mióta lehet reál-tárgyakat tanulni a gimnáziumokban - és élő nyelveket latin helyett? Mióta járhatnak gimibe és egyetemre a lányok? Trefort, Eötvös, Klebelsberg, Hóman - és a középiskolai oktatás átalakulásának története. Az oktatási reformról szóló cikksorozat második része a gimnáziumi oktatás megreformálásáról - a középiskolai felvételik hetében, csak a tunderpajta.kultura.hu olvasóinak!

Dualizmus: Eötvös és Trefort

A polgárság és az értelmiség gyermekei számára Magyarországon a gimnázium nyújtott általános műveltséget megalapozó képzést. Elsősorban humán típusút: a növendékek latint, ógörögöt és bölcsész-tudományokat tanultak a csak fiúk számára nyitva álló legendás líceumok falai között - majd innen vezetett útjuk az egyetemekre, ahol jogász, teológus, történelemtudós lett belőlük. De ez a tudásanyag egyre kevésbé felelt meg a kor által támasztott igényeknek - és már Trefort Ágoston minisztersége (1883) alatt megkezdődött a középiskolák specializálódása.

Trefort oktatásügyi reformja tette lehetővé, hogy a reáltudományokat egyetemi szinten is lehessen tanulni Magyarországon, Neki köszönhetjük a Műegyetem létrejöttét, és az orvosi fakultás felállítását (melyből később Orvostudományi Egyetem lett.) Ő és Eötvös volt az, aki a kapitalizmus fejlődésével a „praktikus emberek", azaz a reáltudományokban jártas mérnökök iránti piaci igényt felismerve gyökeresen átalakították a korábban humán-tudományokra szakosodott egyetemi képzés struktúráját.

A Műegyetemre és az orvosi karra viszont csak azok a hallgatók nyertek felvételt, akik már középiskolában is tanultak természettudományokat - így szükségessé vált a líceumok/gimnáziumok és a reáliskolák helyzetének rendezése. 

A gimnáziumokban/líceumokban a kiegyezést követően az osztrák rendszer, a 8 éves képzés lett kötelező Magyarországon is. Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter 1870-es törvénytervezetében kimondta, hogy a középiskolák feladata egyrészt az általános műveltség megalapozása, másrészt a  felkészítés a középiskolai tanulmányokra. 1879-ben készült el Kármán Mór középiskolai tanterve, amelyben még mindig 70%-30% volt az arány a humán tárgyak javára.

De Trefort Ágoston átalakította a teljes rendszert. A dualizmus korának gimnáziumi alaptörvényével (1883. évi XXX.tv) a reáliskolákat a gimnáziumokkal azonos rangra emelte. Mindkét iskolatípusban 8 éven át tanultak a  növendékek, de a reálban a latin mellett nem ógörögöt, hanem hangsúlyosabban élő nyelveket (angol, francia) is. A reál végén is lehetett érettségit tenni, és lehetett egyetemre felvételizni - de aki nem akart, választhatott az utolsó két évben ipari, gazdasági vagy kereskedelmi szakképzést - és így szakmával zárta le tanulmányait. A törvény 40 évre megszabta az oktatás rendjét. de a húszas években már tovább kellett lépni.

1924 - Klebelsberg

Klebelsberg Kuno működő gimnáziumokat és reáliskolákat "örökölt" elődeitől - és innen építkezhetett tovább. Az 1924.évi XI. tc rendelkezett egy új hibrid, a reálgimnázium megalapításáról.

A fő különbség a humán és reál tárgyak aránya - illetve az ide járó növendékek célja volt. A gimnáziumból humán pályákra - jog, bölcsészet - vezetett az út, a  reáliskolák szakmát adtak (ipari, kereskedelmi vagy gazdasági szakosodással az utolsó 2 évben) a reálgimnáziumok pedig a leendő mérnökök, természettudósok és orvosok középiskolái lettek.   A gimnáziumokban elsősorban a klasszikus tanrend szerint haladva tanítottak humán tárgyakat és klasszikus holt nyelveket (latin és ógörög), a reáliskolák és reálgimnáziumok a matematika és a természettudományok felé fordultak. A reáliskolákban sem latin, sem görög oktatás nem volt - a német mellett neolatin nyelvek és angol oktatásával tették korszerűvé és piacképessé a megszerzett tudást.  A reálgimnáziumban a latin és német mellett lehetett neolatin nyelvet vagy angolt választani.  Az új iskolatípus hihetetlenül népszerű lett azonnal a megjelenésekor: már az 1924-25. tanévben 26 gimnázium, 21 reáliskola és 71 reálgimnázium működött. Mindhárom iskolatípusból lehetett egyetemre menni - az eltérő alapok azonos szintre hozására egyetemi tanfolyamok indultak. De: mindhárom iskolatípusban csak fiúk tanulhattak ekkoriban.

A leánygimnáziumok

 Az 1926. évi XXIV. törvénycikkel megalapították a leánygimnáziumokat és a leánylíceumokat. Egyik iskolatípusban sem volt annyira erős a reál, mint a humán tárgyak oktatása. Így gyakorlatilag alig biztosított ekkor még lehetőséget az állam a természettudományok iránt érdeklődő leányok számára az alapismeretek megszerzésére. A leánygimnáziumban növendékek klasszikus humán alapképzést kaptak, latin és a modern nyelvek oktatásával.Az itt megszerzett érettségi után a leányok elvileg bármely felősoktatási intézménybe beiratkozhattak.

Néhány leánygimnázium rendelkezett csupán  a természettudományos tárgyak (fizika, kémia) oktatásához szükséges felszereléssel  így a leányok nagy többsége gyakorlatilag nem volt képes lépést tartani a  reálgimnáziumokban tanuló fiúkkal, csak, ha külön engedéllyel látogathatták az ottani kémia- és fizikaórákat - aminek az engedélyhez kötöttsége és esetlegessége nem biztosított nyugodt alapot a felkészüléshez nagy tömegek számára. A leánylíceumokban a modern nyelvek mellett szintén az irodalmi és művészeti tárgyak oktatásán volt a fókusz - de itt latint csak rendkívüli tárgyként tanítottak.

Hamar kiderült, hogy a leánygimnáziumok növendékei közül csak minden harmadik szeretett volna egyetemen továbbtanulni,  így egy harmadik leányiskolát alapított az állam: a leánykollégiumot. Itt a tananyag mennyiségét mérsékelték, és a leányok inkább gyakorlati, a "nők számára szükséges alapvető ismereteket"  sajátíthattak el. Érdekes, hogy ez az iskolatípus volt a legkevésbé vonzó a leányok számára:  1927-ben két leánykollégium működött Magyarországon - miközben leánylíceumból 25, leánygimnáziumból pedig 8.

A középiskolai rendszer átfogó reformjához ösztöndíj-rendszer is kapcsolódott, hogy anyagi körülményeik miatt a tehetségek semmiképpen ne szoruljanak ki az iskolákból. Klebelsberg reményei szerint mindezzel a középosztályból származó "nemzetet vezető" intelligencia képzését alapozták meg.

1934 - Hóman Bálint

Tíz  éves működésük alatt a középiskolák bebizonyították, hogy erőteljes igény van a képzésekre - és egyúttal át is alakultak kicsit.  A középiskolákból elvileg egyenlő eséllyel lehetett egyetemre jelentkezni, de a gyakorlatban az egyetemek különbséget tettek az egyes iskolatípusból érkező hallgatójelöltek közt. A reáliskolák és leánylíceumok általános műveltségi moduljait is sok kritika érte már ekkoriban (t.i. jelentősen elmaradtak a gimnáziumok és líceumok adta alapoktól).1934-ben Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter vállalta be a rendrakást az addigra már rendkívül sokszínűvé vált középiskolai palettán.

A kritikák hatására egy egységes iskolatípust, a gimnáziumot megteremtő törvény született. (1934. évi XI. tc.). Megszűnt minden korábbi ( háromféle fiú- és háromféle leány) középiskola - és egységes, új, korszerű tantervet dolgoztak ki. A világháborúközi kiélezett politikai helyzetben az új tantervben nagyobb hangsúlyt kaptak ún. nemzeti tárgyak  (magyar nyelv és irodalom, művészet, magyar történelem) - és lecsökkentették a természettudományos tárgyak ill. a latin és a görög óraszámát.  A világtörténelem is kevesebb súllyal szerepelt a tananyagban innentől kezdve.

És az általános műveltséget és ideológiákat praktikumra cserélni kívánók számára is alakult középiskola: szakoktatásról is gondoskodtak - 4 évvel később. Az 1938. évi XIII. tc. bevezette a „gyakorlati irányú középiskola” iskolatípust - amivel a felső kereskedelmi, felső mezőgazdasági és felső ipari szakiskolákat vonták egy ernyő alá. Ezekben a négy évfolyamos iskolákban innentől kezdve lehetett érettségizni, de csak a profiljuknak megfelelő felsőfokú tanulmányokra tették jogosulttá tanulóikat. 

Hóman Bálint a tehetségek felkarolását az otatás stratégiai fontosságú területeként tartotta számon. Megalapította a Horthy Miklós-ösztöndíjat: ezzel évi ezer nehéz sorsú középiskolás, egyetemista kapott támogatást. Hóman pártolta a szegény, paraszti sorból érkező hallgatók számára ingyenes  Bolyai Kollégium és Győrffy Kollégium megalakulását is. Hómannak jelentős szerepe volt a tanítóképzés átalakításban is, mert, ahogy fogalmazott: „Fontosabb a tanító az egyetemi tanárnál, mert a nemzeti kultúra a néptanítótól függ."

Az 1934-38 közti oktatási reform egyes döntéseit hosszas egyeztetési folyamatok és hatalmas viták előzték meg. Lehet-e ugyanazt a  tantervet tanítani leányoknak és fiúnak? Nem lenne-e kívánatosabb a „női léleknek jobban megfelelő" olvasmányokat adni a  leánynövendékek kezébe, mint a fiúkéba? Hogy lehet leányokra szabni a tantervet? Ha járhat engedéllyel leány magántanuló fiú reálgimnáziumba fizikát és kémiát hallgatni, akkor vajon mikor jön el az ideje a koedukációnak?  És egyáltalán: vitázhat-e érdemben a koedukáció kérdésében egy olyan bizottság, amelyben egyetlen nő sem foglal helyet?

Hamarosan jövünk a koedukáció történetével - elöljáróban csak annyit, hogy a vita egészen a hatvanas évekig nem jutott nyugvópontra. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd rendszeresen a tunderpajta.kultura.hu cikkeit!

 

 

források:

 Magyarország a XX. Században . képek: Fortepan/Fortepan, Fortepan / Török Gyöngyvér, Fortepan / Hanser Mária, Fortepan / Somló Cecília, Fortepan / Markus Marianna, Fortepan / Jezsuita Levéltár

Múlt-Kor - a történelmi magazin.

Rébay Magdolna: Az egységes leány és fiú középiskola