Szatmárcsekén írta és tisztázta le a Himnuszt Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én - ennek emlékére 1989 óta ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A költő itt gazdálkodott és itt vészelte át a kolera-karantént is az 1830-as években. De Sződemeteren született, és Álmosdon gyerekeskedett. Álmosd a Hálózat tagja - Kultúrpajta működik itt. Hol járta meg a forró kemencét, hol tanulta ki a gazdálkodást és hol írt 2 év alatt 20 költeményt? A Magyar Kultúra Napján ismerjük meg közelebbről együtt Kölcsey életének színtereit!

Sződemeter

Kölcsey Ferenc Sződemeteren a  görög katolikus templom mellett látta meg a napvilágot 1790 augusztus 8-án az eredetileg Bideskúti Zsigmondné (szül. Péchy Júlia, Kölcsey anyai dédnagyanyja) tulajdonában álló családi kúriában. Édesanyja,  Bölöni Ágnes Kölcsey Péterrel Sződemeteren kötött házasságot és Álmosdra költözött férje birtokára, de áldott állapotban hazatért Sződemeterre hogy a kor szokásának megfelelően elsőszülöttjét édesanyja és családja közelében hozza világra.   

A pusztító feketehimlő-járvány is itt érte a családot - és megfertőzte az akkor négyéves kisfiút.  Szentimrey Jenő Ferenc tekintetes úr című, Kölcsey éltét feldolgozó regényében örökíti meg az azóta sem bizonyított családi legendát, amelyben a  kisfiú erdélyi dajkája, egy bizonyos Panka ajánl gyógymódot a feketehimlő ellen a kétségbeesett szülőknek - és egy elhadart Miatyánk és egy elsietett mozdulat vezet a kisfiú fél szemének elvesztéséhez. 

„Ha nincs segítség, nem él meg reggelig. Nálunk, Középszolnok megyében úgy csinálják, hogy behevítenek a sütőkemencébe, de nem éppen annyira, hogy lángra lobbanjon a lapáton bedugott panusa (száraz kukoricaszár). Akkor rákötik a lapátra a gyereket. Ha nagyobbacska, bebújik magától. Rátolják a kemence ajtaját, s benn marad, míg anyja elmond hét Miatyánkot. Akkor kikapják, s kicsi testét bekenik faolajjal és bedugják a meleg ágyba. A forróságban kipattannak a hólyagok, levet eresztenek, a gyerek megkönnyebbül. Mintha kézzel vették volna le a betegséget róla." (Szentimrey Jenő: a Ferenc tekintetes úr.)

A regénybeli leírás szerint Panka bebújt a leírtak szerint felhevített kemencébe a négyesztendős gyermekkel, és imádkozni kezdett. Hét Miatyánk elmondására szólította fel a  kintieket is - hogy így egyformán mérjék az időt. De Kölcsey anyja gyorsabban imádkozott - és Panka nem számított még arra, hogy kinyitja a kemence ajtaját, és kiveszi a kisfiút. A legenda szerint ekkor, az ajtónyitáskor csapódott a gyermek szemébe egy parázs - és az vakította meg.  A történet nem bizonyított, de tény, hogy a himlőoltás előtti időkben sokan vakultak meg feketehimlő-fertőzés következtében.

A kis Ferenc mindenesetre ezzel a maradandó sérüléssel gyógyult fel a feketehimlőből, majd költözött a családdal együtt az apai otthonba, Álmosdra. A fél szemét olvasással gyakran erőltető, állandó fejfájással küzdő, vézna testalkatú fiatal férfi 1814-ben már innen panaszolta levélben Kazinczynak: 

 „Az én belsőm tűzzel teljes, de külsőm, ezen nyomorult alkotmányú test, mindenre alkalmatlan. Szerfelett puha vagyok s ezen rövid látású szem, ezen többnyire zúgó fej azt teszik, hogy félve lépjek minden társaságba,  hol nagyon ismeretes emberekre nem találhatok.”

A sződemeteri  szülőház ma a görög-katolikus egyház tulajdona. A csekei faluközösség  egy telket kapott érte cserébe, ahova később óvodát építettek. 1945-ben az egyháztól államosították az ingatlant, majd 89-ben visszaadták. Jelenleg a sződemeteri görög katolikus parókus szolgálati lakása. Belső teraszán a mai napig olvasható a márvány emléktábla, amelyet a költő születésének 100. évfordulóján, még 1890-ben állított a  Szilágyvármegyei Wesselényi Egyesület.

Sződemeteren a szülőház közelében a magyar kormány és a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával jött létre a Kölcsey Emlékház 2019-ben. A cél az volt, hogy  méltó helyet biztosítsanak Sződemeteren Kölcsey Ferenc emlékének ápolására. A projekt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Tasnádi Református Egyházközség (ez utóbbihoz tartozik a sződemeteri szórvány) közös pályázata révén valósult meg.

Álmosd

 Kölcsey Péter ( (1750-1796), a költő édesapja) éveken át tartó katonáskodás után nagybátyja, a család nagy öregje, Kölcsey Sámuel hívó szavára tért vissza Álmosdra ahol táblabíróként kereste kenyerét.  1787-ben pedig az egyik alispán lányát, a Sződemeteren felnőtt Bölöni Ágnest vette feleségül. Ferenc érkezésének idejére átmenetileg Sződemeterre ment a család, de a három másik fiú (Sámuel, Ádám és Péter) és a  lányok (Borbála és Mária) már Álmosdon születtek. A kor magas csecsemőhalandósága nem kímélet a családot - a lányok csecsemőként/ kisgyermekként meghaltak.

A Kölcsey-fivérek kicsik voltak, amikor elvesztették édesapjukat és hat évvel később édesanyjukat is. Gyámjuk Gulácsy Antal lett és felügyeleti jogot kapott felettük Péchy Imre, a tiszántúli egyházkerület és a Debreceni Kollégium főgondnoka is.

Nagykorúvá válásukat követően a négy fiú között 1814. december 30-án egyezségben osztották fel a két megyében rájuk hagyott, eltérő minőségű birtokrészeket.  A Szatmár vármegyei örökrészt így – Szatmárcseke és környéke – Ferenc és Ádám, a Bihar vármegyei részt – Álmosd és környéke – pedig Sámuel és Péter örökölte. 1815-ben Kölcsey Ferenc így elköltözött Ádámmal Szatmárcsekére, a házba, amelyben majd a Himnusz is születik.

Kölcsey-kúria

A Kölcsey-kúria a 18. században épült, agyagtéglából, népies klasszicista stílusban. Az elhanyagolt kúria 1960-ban került Álmosd község tulajdonába - és akkor megpróbálták visszaállítani a ház Kölcsey Ferenc itt töltött éveiben ismert formáját. A felújítás során a nagyméretű szobákat kettéválasztották, helyreállították az ablakokat keretező jellegzetes vakrámákat és a köztük lévő falrészeken látható tulipános vakolatdíszeket. A ház előtti kertben rekonstruálták a gémeskutat is, amely szintén Kölcsey Ferenc korát idézi. aki az 1812 és 15 közti években több, mint húsz verset írt Álmosdon. A házat műemlékké nyilvánították és látogathatóvá tették. A kertben 1975-ben avatták fel Kölcsey Ferenc mellszobrát. 

Álmosdon Kultúrpajta is működik, amely Hálózatuk tagja. A Magyar Kultúra Napján 2024-ben egy új, fából faragott Kölcsey-szobrot avatnak fel a település Kölcsey-emlékhelyén, a régi református temető mellett (ahol a Kölcsey szülők nyugszanak). A szoboravató után a helyi ref. egyházközség színjátszóköre Pletykás asszonyok c. előadásával, majd a Saroglya Néptánccsoport műsorával ünnepelnek. 

Szatmárcseke

A szatmárcsekei udvarház, a Himnusz születésének helyszíne, zsindelyfedelű, kívül tapasztott, alápincézett épület volt egy háromholdas telken. A csekei házakhoz hasonlóan a tornácos, ötablakos lakóház  az utca hosszában foglalt helyet, hátul L alakban a gazdasági épületek (istálló, kocsiszín, sertésól)  és a cselédház állt, melyek Ferenc és Ádám ideköltözésekor meglehetősen rossz állapotban voltak ekkor. A kertben jó állapotban levő zsindelyes csűr és góré is állt.

1815 után ezt a házat javíttatta ki Kölcsey Ferenc lakható állapotúra. Azt tervezte, hogy öccsének és egy rokonának bérbe adja az épületet és jószágaival és földjeivel együtt - hogy fedezhesse pesti életét - Kölcsey Ádám öccse azonban nem értett a gazdasághoz és nyereség termelése helyett adósságokat halmozott fel -  így a gazdálkodást Ferencnek kellett átvennie. Ádám ráadásul 1827-ben váratlanul meghalt. A költő így innentől egy ideig sógornőjével és unokaöccsével, Kálmánnal élt Csekén egy fedél alatt - nem túl ideális körülmények közt.

„Nekem most külön szobám nincs; csendességem és magányom a szónak legbetűszerintibb értelmében, egyetlen pillanatig sincs" - panaszolta Szemere Pál barátjának egy levélben 1827. novemberében.

Mégis, részben ilyen körülmények közt 23 éven át, 1815 – 1838 közt élt Csekén. 1823. január 22-én itt fejezte be a Himnuszt, és itt írta legismertebb művei közül a Huszt-ot és a Vanitatum vanitas-t is. Itt született a Parainesis is és itt dolgozta ki Wesselényi Miklós ellen megindított hűtlenségi perben benyújtott védőiratot is, melynek társszerzői Deák Ferenc ás Wesselényi Miklós voltak. A különszoba kérdése azért lassan megoldódott, Varsányi István már lerajzolta Kölcsey csekei dolgozószobáját.

Kölcsey Csekén vészelte át az 1831-es, 250 ezer halálos áldozatot követelő kolerajárványt is -  az első nagy kolera-hullámot, amelynek Kazinczy is áldozatul esett Széphalmon. Kölcsey levelezéséből rengeteget megtudhattunk a pandémia történetéről. 1831. július 2-án így írt a rettenetes állapotokról  Bártfay Lászlónak:

„Mert tudnotok kell, édes barátom, hogy mi, azaz, egész Cseke és én, az örökkévalóság partján állunk hét nap olta már. Június utolsó felében a sós szálakon lévő oroszok közt kiütött a veszedelmes vendég; ezek félvén, hogy letartóztatni fognak, halottjaikat a Tiszába hányták, de Ujlakon, Ugocsa vármegyében, a megmaradtak csakugyan őrizet alá estek s elhullottanak. E hullás következésében, minden hasonló sorsú oroszok ugyanott kontumácia alá vétettek; de a veszély már észre nem véve, előre is sajdíthatva Beregnek s a mi Szatmárunknak Tiszamelletti helységeiben hirtelen jelengette magát. Megyénknek eddig négy helyeiben történt halálos jelenés: Csécsén, Kóródon, Kisarban, és legnagyobb mértékben Csekén. Itt a múlt vasárnap négy halott feküdt, s a kir. komisszióhoz tartozó orvosok mind a halottakban, mint a betegekben a kolera legnyilvánosabb jeleit találták. Azolta a betegek egymást érik s elhullott legalább hét. Falunk zár alatt van, s holnapután a szomszéd helységeken keresztül katonai kordon vonatik. […] Miolta az orvosok jelen vagynak, s a betegeket jókor gond alá vehetik, a nyavalya nagyot szelídűlt. A gyógyulás 24 vagy kétszerannyi idő alatt elkövetkezik; s általán fogva mondhatni, hogy halottaink közül még alig volt valaki, kit vagy régi nyavalygás, vagy rendeletlen életmód előre nem készítettek volna.”

Kölcsey a pandémiát követő években jelentős közéleti szerepvállalásai miatt sokat utazott, ingázott Pozsony, Pest és Cseke közt. Halála viszont Szatmárcsekén következett be - teljesen váratlanul.  Az anyagi nehézségekkel egész életén át küzdő költő hivatalos útjain még országgyűlési képviselőként és ismert szónokként sem luxus-körülmények közt vett részt. A leírások szerint hivatalos ügyben utazott épp szekéren - mikor egy viharos záporban meghűlt. A banális megfázás szövődményekkel terheltté rosszabbodott, és Kölcsey Ferenc végül egy hét betegeskedés után, 1838 augusztus 23-án hunyt el Szatmárcsekén.

A csekei lakóházát 1889-ben a Kende család lebontatta.  A Vasárnapi Újságban így adtak hírt az eseményről:

„Szatmár megye nemes szülöttjének, a magyar irodalom kitűnőségének, Kölcsey Ferencnek szülőházát Csekén lerombolták. Férfikora nagy részét itt töltötte. A ház most is Kölcsey rokonsága birtokában volt, de mivel már elavult, lerontották, hogy kényelmesebbet építsenek helyébe.”

Szatmárcsekén a mai napig őrzik Kölcsey emlékét: a költő első síremléke a csekei református temetőből a költő halálának 100. évfordulóján került át az egykori kúria helyén épült Művelődési Ház elé - ma pedig egészalakos szobor áll itt. 

A Művelődési Házban két emlékszoba működik. A temető mellett 94-ben emeltek emlékművet a Himnusznak.

A református temető legmagasabb pontján nyugszik ma Kölcsey - és itt áll a költő új sírján emelt síremlék is.  Az exhumálás ég 1838 augusztus 8-án  Csiszár Árpád archeológus szakértő vezetésével történt, a sír ekkor került át a családi sorok mellől a mostani helyére. Nem sokkal később felállították a jelenlegi klasszicista stílusú fehérmárvány emlékművet, amelyet 1938. szeptember 8-án avattak fel - és mára nemzeti zarándokhellyé vált.

források: Kölcsey Ház Alapítvány honlapja, Szentimrey Jenő: Ferenc tekintetes úr (Budapest, 1939), Kölcsey levelezése (OSZK, MEK), Múlt-Kor, a Magyar Nyelv Múzeuma honlapjaSzáz Magyar Falu - Arcanum  képek: Kölcsey Ház Alapítvány honlapja, Wiki Commons, Száz Magyar Falu - Arcanum