A Rozsdamaró szeretettel vár minden zenekedvelőt Szegeden a Kultudvarban!

A Rozsdamaró zenekar magyar népzenét játszik. Nevezhetnénk ezt, ha úgy tetszenék, hagyományos zenének, népi tánczenének, parasztzenének, falusi cigányzenének, illetve, ami a jelzőket illeti, Kárpát-medenceinek, kelet-közép-európainak, magyarországinak és romániainak, vagy akár poszt osztrák- magyar-monarchiainak is.

Ez a terminus-csokor nem azért díszeleg itt, mintha nem tudnánk, mit akarunk. Inkább azért, mert a "magyar népzene" mibenlétéről (különösen, ha a hangszeres zenéről van szó) nincsenek egységes fogalmak a mai magyar köztudatban. A miénk is meg nem is.

Egyszerre ismerős (talán az unalomig) és idegen. Az egyik nézőpontból nemzeti kultúránk tiszta forrása, a másikból nézvést esetleg se nem elég magyar, se nem elég ősi.

E zenei világ eredete ugyanis vegyes, formája-stílusa sokféle, de értéke - talán éppen ezért is - vitathatatlan.

Bár hagyományos közegében - apáik hagyományát őrző falusi muzsikusok kezén - utolsó perceit éli, semmiképp sem korszerűtlen, hiszen egyre több "rajongója" van Magyarországon és a világ minden táján. Ez pedig annak köszönhető, hogy a 70-es évektől kezdve magunkfajta városi zenészek is foglalkoznak ezzel a zenével, akik tudatosan őrzik és éltetik tovább a régi öregek művészetét.

A legjobb falusi bandák muzsikájának átütő ereje és elragadó eleganciája éppen a lassan hömpölygő hagyomány és az egyéni lelemény finom összjátékából ered. No meg abból, hogy sohasem tévesztik szem elől zenéjük funkcióját: vagyis tánckísérő-talpalávaló jellegét és a közösség szórakozásában betöltött szerepét.

Ilyesmi lenne hát a mi kedvenc zenénk, a magyar népzene lényege. Aki így muzsikál, az józan, őszinte, jóízű - tehát értékes zenét alkot. Erre törekszünk mi is.